A családban marad? Minden évben járunk a Balatonra. Sokáig fel sem tűnt, hogy a szomszédunkban van 1 velem egykorú srác. Aztán tavaly közelebbről is megismertem, és nagyon megtetszett, de tudtam, hogy nem lehet belőle semmi! Egyrészt, mert azt hittem, úgyse jövök be neki, másrészt pedig messze lakunk egymástól, hiszen én pesti vagyok. De elkezdtünk sms-ezni, és nagyon boldog voltam, mert láttam egy kis esélyt arra, hogy legalább jó barátok legyünk! Kiderült, hogy én is tetszem neki, de megbeszéltük, semmi értelme ennek a kapcsolatnak! Csakhogy én beleszerettem, és eljött az idei nyár, amikor másfél hónapot „töltöttünk együtt”. Nem bírtam tovább, és bevallottam neki, hogy nagyon szeretem. Azt mondta, hogy összejöhetnénk, de messze lakunk egymástól, ezért nem működne. Aztán egy hét múlva kiderült, hogy két hete barátnője van. Nem értettem, miért nem mondta ezt el nekem akkor, miért említette meg, hogy összejöhetnénk, ha nem pesti lennék? Akkor csak annyit tudtam meg a csajról, hogy ő is pesti. Ki is borultam emiatt, hiszen én ezért nem kellettem neki… Később megtudtam, hogy az a csaj a saját húgom! Minden napom szenvedéssel telt ott, de nyár végére azt hittem, hogy szakítanak. Hát, nem így történt. Próbáltam beszélni a sráccal, de nem sikerült, a húgomtól pedig megundorodtam, hiszen tudta, hogy szeretem őt. Depressziós lettem. Mostanában is naponta órákat beszélnek telefonon, és kéthetente feljár hozzánk Pestre. Éjszakákat bőgök át, és fogalmam sincs, hogyan kezeljem a dolgot, mert én még mindig tiszta szívemből szeretem őt, bármilyen szemét is volt. Nem tudom elfelejteni, hiszen gyakran a közelemben van. Néha azt álmodom, hogy ez az egész csak egy álom, de amikor felébredek, rá kell jönnöm, hogy a keserű valóság. Kis csillag